Adózói kérdés: készpénzfizetési korlát

Mindenekelőtt felhívtuk a kérdést feltevő adózó figyelmét, hogy a kérdésben szereplő problémára csak a tényállás teljeskörű ismerete mellett adható egzakt válasz, ugyanakkor az általa előadottak alapján az alábbi következtetések vonhatóak le.

1.)Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 38. § (3a) bekezdése szerint pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó adóköteles tevékenysége keretében más, pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak a vele vagy más jogalannyal kötött szerződés alapján, az abban meghatározott szolgáltatás vagy termékértékesítés – általános forgalmi adó felszámítása esetén az általános forgalmi adóval növelt – ellenértékeként, szerződésenként egy naptári hónapban legfeljebb 1,5 millió forint összegben teljesíthet készpénzszolgáltatást.

A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 2. számú mellékletének 6. § 4.) bekezdés a.) pontja kimondja, hogy nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak „a fizető fél és a kedvezményezett közötti közvetlen, közvetítői közreműködés nélküli bankjeggyel és érmével (a továbbiakban együtt: készpénz) történő fizetési művelet.

A fentiek alapján csak a bankjeggyel és érmével történő fizetés minősül készpénzfizetésnek, mivel a felek között tényleges készpénzfizetésre nem került sor, így esetükben bejelentési kötelezettség sem keletkezett.

2.)A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk) 6.47. pont 1-2) bekezdései szerint a pénztartozás után – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – kamat jár. A kamat mértéke megegyezik a jegybanki alapkamattal.

A Ptk. 6.388. pontja szerint az adós nem köteles kamat és egyéb díj fizetésére, ha ezt a felek kifejezetten kikötötték, vagy ha a szerződés céljából vagy az eset körülményeiből ez következik. Ebben az esetben a kölcsönszerződés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a) a hitelező a saját körülményeiben bekövetkezett lényeges változás miatt is megtagadhatja a kölcsönösszeg kifizetését és visszakövetelheti a már kifizetett kölcsönösszeget; b) az adós nem köteles a kölcsönösszeg rendelkezésre tartásáért díjat fizetni.

A fenti jogszabályi hivatkozásokat figyelembe véve a felek a kamat mértékét szabadon állapíthatják meg, melynek mértéke akár 0% is lehet, ha annak mértékét egybehangzóan, írásban rögzítették. Megjegyzem ugyanakkor, hogy ha kapcsolt vállalkozások egymás között nem a piaci árnak megfelelő kamatot alkalmaznak, akkor erre való tekintettel a társasági adóról szóló törvény 18. §-a adóalap korrekciós tételt rendelhet el.

Dr. Juhász Péter
A cikk szerzője
Dr. Juhász Péter

Forduljon hozzánk bizalommal!