Így érvényesítse utólag társaságiadó-kedvezményeit!

Elöljáróban fontosnak tartom leszögezni, hogy az önellenőrzési jog érvényesülése ilyenkor nem általános, hanem inkább kivételes esetekre korlátozódik, melyek kapcsán aprólékosan tanulmányozni kell az eljárási rendelkezésen túl az adott kedvezménytípusra vonatkozó tételes anyagi jogi előírásokat is.

Az önellenőrzés eljárásjogi alapját az Art. 49. § (1) bekezdése adja, mely szerint az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot – az illeték kivételével, ide nem értve a pénzügyi tranzakciós illetéket, valamint a bírósági eljárási illeték utólagos elszámolásának engedélyével rendelkező adózó bevallását – és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti.

Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó, költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja.

Ugyanezen jogszabályhely két fontos kiegészítő rendelkezést is tartalmaz. Egyrészt nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg. Másrészt az adózó az adókedvezményt utólag önellenőrzéssel érvényesítheti, illetőleg veheti igénybe.

A társasági adó szempontjából az önellenőrzés gyakorolhatósága szempontjából meg kell különböztetni az adókedvezményeket (Tao. tv. 22–23. §), illetve az adóalap-kedvezményeket (adóalap csökkentő tételeket, Tao. tv. 7. §), mivel ezek tekintetében alapvetően eltérően érvényesülnek az önellenőrzés fentiekben hivatkozott szabályai.

Az adókedvezmények tekintetében a Tao. tv. (mint anyagi jogi jogszabály) 29/D. § (11) bekezdése akként rendelkezik, hogy az e törvényben meghatározott adókedvezmény érvényesítésére kizárólag az adóbevallásban, az adózónak a bevallás benyújtásáig meghozott döntése alapján van lehetőség. Az adókedvezményeket főszabály szerint tehát önellenőrzéssel nem lehet érvényesíteni.

Amennyiben az adózó vett igénybe adókedvezményt, de későbbi önellenőrzése során növekszik a számított adója, és így a kérdéses adókedvezményt magasabb összegben vehetné igénybe, akkor ezt megteheti, mivel az említett § (16) bekezdése szerint amennyiben az adózó döntése arra irányul, hogy a fizetendő adója az őt megillető adókedvezmények teljes körű kihasználásával kerüljön megállapításra, akkor ezt az önellenőrzés és az adóellenőrzés során is figyelembe kell venni.

Az adóalap-kedvezmények kapcsán a fentiekhez hasonló generális korlátozó rendelkezést a Tao. tv. nem tartalmaz, ezekben az esetekben az önellenőrzésnek az Art. 49. § (1) bekezdésében írt szabályai érvényesülnek. Tekintettel kell lenni azonban a fentiekben már hivatkozott azon korlátozásra, mely szerint az adózó a korábbi jogszerű választását később önellenőrzéssel sem változtathatja meg.

Ennek azért van jelentősége, mert számos adóalap-csökkentő tétel kapcsán tartalmaz a jogszabály olyan szófordulatot, hogy azt az adóalany „választása szerint”, „döntése szerint” stb. veheti igénybe. Ezeket a rendelkezéseket a hatósági jogértelmezés – némileg szűkítő módon – úgy értelmezi, hogy ilyen esetekben egyáltalán nem érvényesíthető utólag önellenőrzéssel a kedvezmény, tekintettel arra, hogy ezzel jogszerű választását változtatná meg az adózó.

A fenti szigorú megközelítés álláspontom szerint nem feltétlenül indokolt, az adóalany választására hivatkozó rendelkezés a fentieken túl ugyanis arra is utal, hogy a kérdéses adó-megállapítási időszakra vonatkozó bevallás benyújtásakor az adóalany ténylegesen döntési helyzetben van a tekintetben, hogy él az adóalap-csökkentő lehetőséggel vagy sem. Ez a döntési helyzet azonban csak akkor áll fenn, ha az adóalany számára az adott kedvezmény a döntés időpontjában, tehát a bevallás benyújtásakor jogszerűen elérhető, tehát az adóalany már ebben az időpillanatban teljesíti az adóalap-csökkentés jogszabályi feltételeit.

Nem beszélhetünk ugyanis választási lehetőségről abban az esetben, ha az adóalany a bevallás benyújtásának időpontjában a kedvezményt még jogszerűen nem választhatta.

Egyedi ügyekben kiadott hatósági állásfoglalásokból már kiolvasható olyan megengedőbb értelmezés, amely szerint az előzőekben taglalt csoportba tartozó adóalap-csökkentő tételt az adóalany jogosult önellenőrzéssel alkalmazni, amennyiben a tárgyidőszakra vonatkozó eredeti adóbevallása benyújtásakor még objektív okból nem választhatta jogszerűen a kérdéses adóalap-kedvezményt, és az utóbb felmerült körülmények okán kerül választási helyzetbe, és felel meg a jogszabályi feltételeknek. Mindazonáltal ilyen esetekben indokolt körültekintően eljárni, akár a konkrét esetre vonatkozó adóhatósági állásfoglalást kérni az önellenőrzés benyújtása előtt.

Az adóalap-kedvezményre vonatkozó jogszabályhelyek másik csoportja kapcsán kijelenthető, hogy azok a kérdéses adóalap-csökkentő tételek alkalmazásával kapcsolatos választási lehetőséget (a „választása szerint”, „döntése szerint”, „ha igénybe kívánja venni a kedvezményt” stb. fordulatokat) nem tartalmaznak.

Nem képezi korlátját az önellenőrzésnek a fentebb idézet 29/D. § (11) bekezdése sem, mivel ezen jogszabályhely adókedvezményre hivatkozik, esetünkben pedig adóalap-csökkentő tételről van szó.Ezért álláspontunk szerint a Tao. tv. 7. §-a szerinti, nem az adóalany választásától függő adóalap-csökkentő tételek önellenőrzés keretében is érvényesíthetőek.

Itt jegyeznénk meg, hogy az adóalap-kedvezmények fentiek szerinti elkülönítésére ésszerű magyarázatot nehezen találni, hiszen sokszor nagyon hasonló, a támogatni szándékozott cél tekintetében is egymáshoz közel álló adóalap-csökkentő tételeket különböztet meg ezáltal a Tao. tv.

Példának okáért a K+F költségekkel kapcsolatos adóalap-csökkentő tétel akár önellenőrzéssel is igénybe vehető, míg a jogdíjakra vonatkozó adóalap-kedvezmény főszabály szerint csak az alapbevallásban érvényesíthető.

Dr. Juhász Péter
A cikk szerzője
Dr. Juhász Péter

Forduljon hozzánk bizalommal!