Adózói kérdés: komplex szolgáltatások és láncügylet

Mindenekelőtt felhívtuk a kérdést feltevő adózó figyelmét, hogy a kérdésben szereplő problémára csak a tényállás teljeskörű ismerete mellett adható egzakt válasz, ugyanakkor az általa előadottak alapján az alábbi következtetések vonhatóak le.

Az általános forgalmi adóról szóló 2004. évi CXXVII. törvény 70. § (1) bekezdés b.) pontja szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.

Az áfa tv. 70. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.

Azt kell tehát jelen esetben eldönteni, hogy az A osztrák cég által a C magyar vállalkozás részére teljesített gazdasági események (tehát a fólia érétkesítése, illetve a design tervezése) esetében ún. komplex szolgáltatásról van-e szó, nem pedig két elkülönült gazdasági eseményről, illetve amennyiben komplex gazdasági eseményről van szó, akkor annak elemei közül melyik a fő-, és melyik a mellékszolgáltatás, az előbbi fogja ugyanis meghatározni az ezen két elemből álló komplex szolgáltatás adójogi megítélését. Az Európai Bíróság is több ítéletében foglalkozott ezzel a kérdéssel, ezek egyikében kimondta például, hogy amennyiben az adóalany két vagy több dolgot, illetve tevékenységet értékesít a vevőnek, de ezek olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy a külső szemlélő számára gazdasági szempontból egyetlen teljes ügyletet alkotnak, amelyet csak mesterségesen lehet részekre bontani, akkor az értékesített dolgok és tevékenységek az áfakötelezettség megállapítása szempontjából egyetlen egységes értékesítést (ügyletet) alkotnak.

Az ügyletek összetartozása szempontjából figyelembe veendő körülmények lehetnek: az egyes szolgáltatás elemek rendszerinti összekapcsolódása (az egyik nélkül a másik nem tud teljesedésbe menni), illetve a felek szándéka (az egyik szolgáltatás nélkül nem nyújtották/rendelték volna meg a másikat) stb. A főszolgáltatás meghatározása szempontjából irányadó lehet a tevékenységi részelemek egymáshoz viszonyított értéke, bonyolultsága stb.

Abban az esetben, ha a fentiek alapján egy olyan komplex szolgáltatás valósult meg, melynek fő eleme a design szolgáltatás, és az A osztrák cégnek belföldön nincsen telephelye (ez nem azonos a magyar adószám létével), akkor lehet arról szó, hogy a teljes komplex szolgáltatás uniós import szolgáltatásnak minősüljön. Ezzel szemben amennyiben a megrendelő C magyar vállalkozás szándéka elsősorban csomagolóanyag (fólia) megrendelésére irányult, melyen megjelennek bizonyos marketing és design elemek (a megadott információkból én inkább erre következtetek), akkor – álláspontom szerint – a termékértékesítés a domináns elem, és annak adóalapjába épül bele a design tervezés költsége is (ebben az esetben tehát 27%-os ÁFÁ-val adózik az egész komplex ügylet).

Annak megítéléséhez, hogy a kérdés szerinti gazdasági eseményeket tekinthetjük-e egy komplex ügyletnek, és hogy annak melyik része tekinthető főszolgáltatásnak, az eset összes körülményeinek részletes ismerete szükséges, így javasolt ennek érdekében egy adószakértő közreműködésének igénybe vétele.

Dr. Verbai Tamás
A cikk szerzője
Dr. Verbai Tamás

Forduljon hozzánk bizalommal!