Adózói kérdés: a helyi iparűzési adó megosztása

Mindenekelőtt felhívtuk a kérdést feltevő adózó figyelmét, hogy a kérdésben szereplő problémára csak a tényállás teljeskörű ismerete mellett adható egzakt válasz, ugyanakkor az általa előadottak alapján az alábbi következtetések vonhatóak le.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozó egyrészt az említett törvények rendelkezései szerint az adóévben elszámolható értékcsökkenési leírás, a költségként elszámolható bérleti díj, lízing díj összegét veheti eszközérték címén figyelembe, ezen túlmenően azon egyébként a vállalkozás tevékenységéhez használt tárgyi eszközök után, amelyek a költségek között nem szerepelhetnek – termőföld esetében aranykoronánként 500 forintot; – telek esetében a beszerzési érték 2%-át kell eszközértéknek tekinteni.

A fentiek alapján az eszközérték része a tárgyi eszközökkel kapcsolatban megfizetett bérleti díj is. Mivel a telephelyként használt ingatlan is tárgyi eszköz, ezért a vele kapcsolatban kifizetett bérleti díj összege is eszközértéknek számít.

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény mellékletének 2.1 pontja szerint az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az adóalapja meghaladta a 100 millió forintot, köteles a következő adóalap megosztási módszert alkalmazni. Az adóalap olyan hányadát kell a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerével (1.1. pont) megosztani, amilyen arányt a személyi jellegű ráfordítások összege képvisel a személyi jellegű ráfordítás és eszközérték együttes összegén belül. A fennmaradó adóalap-részre az eszközérték arányos megosztás módszerét (1.2. pont) kell alkalmazni. A fentieket összegezve a komplex megosztási módszer alkalmazható.

Dr. Juhász Péter
A cikk szerzője
Dr. Juhász Péter

Forduljon hozzánk bizalommal!