Devizás ügyletek az áfa rendszerében

A nemzetközi gazdasági kapcsolatok esetén tipikus, hogy az érintett felek az ügyletek ellenértékéről valamely a forinttól eltérő külföldi fizetőeszközben állapodnak meg. Ilyenkor az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) hatálya alá tartozó ügyletek esetén a devizában meghatározott adóalapot forintosítani kell. Az adóalap (adó összeg) forintban való feltüntetésnek jelentősége van mind a vevő, mind a megrendelő szempontjából, hiszen az utóbbi adóalany a levonási jogát az eladó által rá áthárított adó tekintetében gyakorolhatja, mely levonható adót értelemszerűen szintén forintban kell szerepeltetni az adóbevallásban.

Devizás megállapodás akkor valósul meg, amikor az ügyleti szereplők közötti elszámolás alapja tisztán devizás érték. Ilyen megállapodás például, amikor egy könyvelő a szolgáltatásnyújtását napi 150 euróért kínálja. Az előzőekkel ellentétben valójában forintban történő megállapodásról van szó akkor, amikor a felek a szerződésükben ugyan devizában kötik ki az ellenértéket, azonban az adott devizanem mellett rögzítik annak forintban történő elszámolásához használt árfolyamot, tekintet nélkül a pénzügyi kiegyenlítés napján meghatározott árfolyamra. Ilyen eset, amikor az könyvelő napi százötven euróban hirdeti meg a szolgáltatása ellenértékét, azonban kiköti, hogy a kiegyenlítés 320 euró/forint kötött árfolyamon történjen forintban.

Az Áfa tv. 80. § (2)-(5) és 80/A. szakaszai rendelkeznek arról, hogy devizás megállapodások esetén, melyik bank árfolyama alkalmazható. Általánosságban elmondható, hogy a jogszabály széleskörű választási lehetőséget ad az adóalanyok számára a forint árfolyamot megállapító bank megválasztása során, ugyanis az adózók bármely belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet deviza eladási árként jegyzett árfolyamát alkalmazhatják. Ez azt jelenti, hogy az adóalanyok nincsenek korlátozva a tekintetben, hogy ez a pénzintézet a számlavezetési feladataikat ellátó hitelintézet legyen, hanem tetszőlegesen választhatnak a belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézetek között.

A számlakibocsátó választhatja azt is, hogy a belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet helyett a Magyar Nemzeti Bank, vagy az Európai Központi Bank hivatalosan közétett árfolyamát alkalmazza. Fontos, hogy az adóalanynak ezen választását formálisan jeleznie kell a NAV felé az XX15201X számú adatbejelentő és változásbejelentő lapon. Abban az esetben, ha az adóalany a devizás ügyleteinek forintosítása során az MNB, vagy az EKB árfolyamait alkalmazza, akkor ettől a választása évét követő év végéig nem is térhet el. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben egy adóalany 2015-ben az MNB árfolyam alkalmazását választja, akkor azt kötelezően alkalmaznia kell 2016. december 31-ig. Amennyiben a gazdálkodó 2017-től is az MNB árfolyam alkalmazása mellett dönt, akkor ezt ismételten nem kell bejelenteni.

Fontos, hogy az Áfa tv. kötelező jelleggel maghatározza, mely napon érvényes árfolyam figyelembe vételével kell a forintra történő átszámítást elvégezni. Főszabályként azon a napon érvényes árfolyamot kell alapul venni az adóalap és a fizetendő adó megállapításához, mely napon az adóalanynak az ügylet után adófizetési kötelezettsége keletkezik. Egyenes adózás alá eső ügylet esetén tehát a teljesítés időpontjában (Áfa tv. 55-59. §§-ai) érvényes árfolyamot kell alkalmazni.

Mivel az Áfa tv. fogalomrendszere szerinti előleg átvétele teljesítési időpontnak minősül, így a devizában fizetett előleget az átvétel (jóváírás) napján kell forintra átszámítani, míg az ellenérték további részét az ügyletre vonatkozóan megállapított teljesítési időpontban kell forintosítani. A két időpont között történt árfolyamváltozásnak, tehát az előleg címén kapott összeg utáni adófizetési kötelezettséget már nem befolyásolja.

Gyűjtőszámlázás esetén az árfolyam megállapítás főszabályát kell alkalmazni (hiszen ez a számlázási metódus teljesítés időpontjára nem hat ki), ezzel szemben az előzőekben ismertetett főszabály alól kivételt képeznek az úgynevezett időszaki elszámolású ügyletek. Ezen gazdasági eseményekről jellemzően a fizetési határidő (mely esetükben teljesítési időpontnak is minősül) előtt sor kerül a számla kiállítására, ezért ezt a gyakorlati szempontot is figyelembe véve a jogalkotó a forintosítást a számla keltének napján érvényes árfolyam alapulvételével rendelte el. Az időszaki elszámolású ügyletek tekintetében 2016. január elsején hatályba lépő jogszabályváltozások ezt a szabályt nem érintik.

A fordított adózással alá tartozó gazdasági események (a Közösségen belüli termékbeszerzés, a külfölditől igénybe vett szolgáltatás és az ún. belföldi fordított adózás alá tartozó ügyletek, valamint a külföldi adóalanytól történő fordítottan adózó termékek beszerzése, továbbá a termékimport) esetén a fizetendő adó megállapításakor is az Áfa tv. 80 § -ának árfolyamszabályát kell alkalmazni. Ezen ügyletek devizában meghatározott ellenértékét az adófizetési kötelezettség keletkezési időpontjában érvényes árfolyamon kell forintosítani. Példának okáért termék Közösségen belüli beszerzése esetén a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napján kell megállapítani, tehát a számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap 15-én érvényes árfolyammal kell számolnunk.

A számlán az áthárított adót az előzőekben ismertetettek szerin meghatározott árfolyam alkalmazásával forintban kifejezve abban az esetben is fel kell tüntetni, ha az egyéb adatok külföldi pénznemben kifejezettek. Fordított adózás alá tartozó ügyletek esetében a számlának forintértéket és/vagy alkalmazott árfolyamot nem kell tartalmaznia, ugyanis a vevő, szolgáltatást igénybevevő a fizetendő adó megállapítása során nem az eladó által alkalmazott árfolyamot, hanem saját maga által választott árfolyamot alkalmazza, amelyet egyébként is alkalmaz az értékesítései után fizetendő adó megállapítása során.

Azon gazdálkodók, akik a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv. tv.) hatálya alá tartoznak, a külföldi pénzértékre szóló követelés, illetve kötelezettség forintértékének meghatározása során az Áfa tv. előírásai mellett természetesen a Számv. tv. vonatkozó rendelkezéseit is kötelesek betartani, hiszen ezen jogszabály is előírja a forintosítást. Gyakran nehézséget okoz ugyanakkor, hogy a számviteli szabályok szerint alkalmazandó árfolyam nem szükségszerűen esik egybe az Áfa tv. szerintivel. A Számv. tv. ugyanis a külföldi pénzértékre szóló követelést, illetve kötelezettséget a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken rendeli a könyvekbe felvenni, a gazdálkodó által választott és a számviteli politikában rögzített árfolyamon.

A jogalkotás a jogalkalmazók által megfogalmazott igényre reagálva – a gazdálkodókat terhelő adminisztrációs terhek csökkentése érdekében – 2012. január 1-jétől hatályosan megtoldotta a Szvt. 60. §-át egy új bekezdéssel. A módosítás lényege, hogy azon értékesítéseknél, amelyeknél az ellenértéket külföldi pénzértékben határozzák meg, a külföldi pénzértékre szóló követelés, illetve kötelezettség forintértékének meghatározása során – a vállalkozó számviteli politikában rögzített döntése alapján – alkalmazható az Áfa tv. az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásai szerinti árfolyam is. A Számv. tv. tehát – az áfa szabályozással párhuzamosan – választást enged, és ha a gazdálkodó a számvitel szempontjából is az áfában kötelezően előírt árfolyamot választja, akkor csak egy árfolyamot kell figyelnie. Ha ezt nem teszi, akkor más árfolyam szerint kell a számvitelben könyvelnie és az áfát bevallania.

Dr. Juhász Péter
A cikk szerzője
Dr. Juhász Péter

Forduljon hozzánk bizalommal!