A tulajdonostársak közössége, mint adóalany

Jelen cikkben a tulajdonostársak közösségét, mint speciális Áfa-alanyt érintő jogi szabályozás összefoglalására kerül sor, figyelembe véve, hogy a jogintézmény kevésbé közismert, ugyanakkor a felismerésének hiánya jelentős adókockázattal járhat.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 5. § (1) bekezdése az adóalanyiság általános meghatározását a következők szerint adja meg: adóalany az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére.

A fentiek alapján az adóalanyiság egyik fő irányvonala a jogok szerzésén és a kötelezettségek vállalásán, vagyis a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) szerinti jogképességen alapul. Előfordulnak azonban olyan esetek, amikor praktikus okokból nem egy személyt, hanem személyek szűkebb közösségét szükséges adóalanyisággal felruházni, mely közösségek ugyanakkor önmagukban nem felelnek meg a fentiekben említett jogképességre vonatkozó feltételeknek. Az ilyen helyzetekre való tekintettel ruházta fel a jogalkotó speciális adóalanyisággal a tulajdonostársak közösségét. Az Áfa. törvény 5. § (2) bekezdése szerint ugyanis abban az esetben, ha a gazdasági tevékenység közvetlenül közös tulajdonban és közös használatban levő ingóra vagy ingatlanra, mint ellenérték fejében hasznosítandó dologra irányul, a tulajdonostársak közössége adóalanynak minősül. Ez a tulajdonközösség akkor fordulhat tehát elő, amikor a Ptk. 5:73. §. (1) bekezdése szerint a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet.

Ennek a speciális adóalanyiságnak a fogalma azonban nem terjed ki az adóalanyok valamennyi jogviszonyára, tevékenységére, csupán a közös tulajdonban és közös használatban levő ingó és ingatlan dolog használatára, hasznosítására. Lényeges pontja ennek a fogalomnak, hogy ez a speciális adóalanyiság csak a jogszabályban meghatározott együttes feltételek fennállása esetén valósul meg. Vagyis együtt kell teljesülnie az előzőekben hivatkozott jogszabályi rendelkezés szerinti közös tulajdonnak és a közös használatnak is, így amennyiben egy dolog tekintetében csak az egyik feltétel érvényesül, vagy valósul meg, úgy nem jön létre speciális adóalany, hanem az egyes tulajdonos (ok) mint önálló adóalanyok lesznek az általános forgalmi adó alanyai. Álláspontunk szerint tehát például abban az esetben, ha a majdani tulajdonosok a közös tulajdonukba kerülő dolgot azért szerzik meg, hogy azt – közös használat nélkül – továbbértékesítsék, nem jön létre a jelen cikk témáját képező speciális adóalanyiság.

Az előzőeken túl értelemszerűen érvényesülnie kell az általános adóalanyiság fogalmi kritériumai közül a gazdasági tevékenységre irányultságnak is, amennyiben tehát a speciális adóalanyiság két feltétele együttesen meg is valósul, a tulajdonostársak közösségét csak akkor lehet az általános forgalmi adó szempontjából adóalanynak tekinteni, ha ennek kapcsán a közös tulajdonban és használatban lévő dologhoz kapcsolódó tevékenység is megvalósul, vagyis a bevétel elérése érdekében végeznek tevékenységet, rendszeresen és üzletszerűen.

Fontos azonban megjegyezni, hogy amennyiben a tulajdonosok a közös tulajdon tekintetében (a közösségtől függetlenül) önállóan végeznek valamilyen hasznosítást, melyből bevételük is keletkezik, akkor az egyes tulajdonosok, külön-külön adóalanyként kell, hogy bejelentkezzenek, hiszen ekkor már a saját javukra történik meg a közös tulajdonnak a használata, hasznosítása. Ebben a körben érdemes talán hivatkozni az Európai Bíróság egyik ítéletére (C-25/03), melyben alapul vett tényállás szerint HE úr telket vásárolt feleségével megosztott közös tulajdonban egynegyed (HE javára) és háromnegyed (feleség javára) tulajdoni hányad arányában. Az említett telken létrehozott épület tulajdonjoga is egynegyed-háromnegyed arányban oszlik meg a felek között. Az épület építésével kapcsolatos számlákat a házaspár részére egyben állították ki. A férj az összterület 12%-át képező irodahelyiségben kiegészítő gazdasági tevékenységet folytatott, a feleség gazdasági tevékenységet nem folytatott. Az Európai Bíróság ítéletében rögzítésre került, hogy kizárólag a férj élhet az adólevonás jogával, mégpedig az összköltség áfájának teljes 12%-a levonásba helyezheti. Indoklásban rögzítésre került, hogy a tulajdonközösség gazdasági tevékenységet nem folytatott, míg a férj résztulajdonosként a szolgáltatások címzettje volt és részéről gazdasági tevékenység folytatására is sor került. Az ítéletben rögzítésre került továbbá, hogy a számla megfelelő dokumentum a levonáshoz, ugyanis a tulajdoni arányok és összegek nem kötelező elemei a számlának.

Másfelől viszont a tulajdonostársak közössége és a közösség tagjai között nem történik adóköteles szolgáltatásnyújtás a közös tulajdon fenntartása során közösen igénybevett szolgáltatások ellenértékének a tulajdonostársak közötti megosztása miatt. Ebből következően a tulajdonostársak közössége számlát nem bocsáthat ki a tagjai felé, hiszen a tagok alkotják magát a tulajdonközösséget is.

E speciális adóalanyisághoz néhány speciális adóeljárási előírás is kapcsolódóik. Az adóalanyisághoz fűződő jogok gyakorlását és kötelezettségek teljesítését a jogalkotó úgy oldotta meg, hogy ezeket a tulajdonostársak közössége által kijelölt képviselőhöz delegálta. Megjegyzendő, hogy a jogszabályban nem található kifejezett rendelkezés arra vonatkozóan, hogy a tulajdonostársak által kijelölt képviselőnek szintén tulajdonostársnak kell lennie. Kijelölés hiányában viszont képviselőnek a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő tulajdoni hányad esetén, pedig az adóhatóság által kijelölt tulajdonostárs tekintendő. A képviselő szerzi tehát a jogokat és teljesíti a kötelezettségeket (pl.: számlakibocsátás, nyilvántartások vezetése, bevallások beadása), de kizárólag a tulajdonostársak közössége részére, így a képviselő nem csupán eljárásjogi szerepet tölt be.

Tekintettel arra, hogy a tulajdonostársak közössége egy adóalany, mely azonban jogképességét a képviselő útján gyakorolja, a képviselő kötelezettségei közé tartozik, egyrészt, hogy az adóhatóság felé az adószám megállapítása végett bejelentkezési kötelezettségének eleget tegyen, másrészt nyilatkozzon a tulajdonközösségre vonatkozó adózási rezsim mikéntjét illetően, mely független az egyes tagok Áfa alanyiságától. A tulajdonostársak közössége az áfában önálló adóalanynak minősül, ezért tevékenységét önálló adószámon végezheti (nem valamelyik tag adószámán).
A speciális adóalanyiságra tekintettel kell lenni a számlák befogadása és kibocsátása során is. A számlázást érintő adótechnikai kérdéskör kapcsán kiemelendő, hogy bejövő számlák esetén ahhoz, hogy a tulajdonközösség élni tudjon az adólevonási jogával, a beszerzésről szóló számlát a tulajdonközösség nevére és adószámára kell kiállítani. Így például abban az esetben amikor a leendő tulajdonostársak már előre tudják, hogy a közös tulajdonukba kerülő ingatlant, ingóságot gazdasági tevékenységük körében közösen fogják hasznosítani, célszerű előzetesen képviselőt kijelölniük, majd a tulajdonközösség nevében bejelentkezni és kiváltani az adószámot, annak érdekében, hogy a közös tulajdonba és közös használatba kerülő ingatlan, ingóság beszerzéséről szóló számla kiállítása már a tulajdonközösség nevére és adószámára történhessen.

A szabályozást irányadónak kell tekinteni a számla kiállítására is, melynek során a tulajdonközösség által folytatott gazdasági tevékenységről a tulajdonközösségnek – azaz a nevében eljáró képviselőnek – kell kiállítani a számlát a tulajdonközösség nevének és adószámának a feltüntetésével.

Végül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a speciális adóalanyiság csak az általános forgalmi adó területén érvényesül, más adónemekben fennálló, illetve számviteli kötelezettségek teljesítése tekintetében nincs jelentősége.

Dr. Juhász Péter
A cikk szerzője
Dr. Juhász Péter

Forduljon hozzánk bizalommal!