Aki sokat markol…

Persze el kell ismerni azt is, hogy az adóztatási ág tevékenységi területe az adóregisztrációs eljáráshoz kapcsolódó kockázatelemzési eljárással, valamint a környezetvédelmi termékdíj, az energiaadó és a népegészségügyi termékadó adóztatási feladatai tekintetében valóban bővült, ez azonban nem magyarázza a Hivatal előtt álló feladatrengeteg-növekményt, így a jelenség mögött más magyarázatot kell keresnünk. Tekintettel arra, hogy létszámbővülés a NAV adóztatási szervénél nem következett be, ezért:

a) egyik oldalról levonható olyan következtetés, mely szerint az Adóhatóság közel azonos létszámban (de nem feltétlenül azonos minőségben) rendelkezésre álló humán erőforrás mellett az ellenőrzési mennyiség oltárán feláldozni tervez némi ellenőrzési minőséget, így a revízió filozófiájában egyfajta mennyiségi szemlélet érvényesül a kisebb darabszámmal járó, de a vizsgálatok szintjén magasabb minőséget hordozó jelenléttel szemben,

b) egy másik oldal felől közelítve megfogalmazható az a feltételezés, hogy a korábbi minőség fenntartása mellett találtak (nem szó szerint értendő!) ez idáig valahol szunnyadó ellenőrzési tartalék kapacitást, amely vagy létszámban, vagy hatékonyságban jelentkezett,

c) illetve alternatív megoldásként mutatkozik, hogy egyszerűen valaki jól kiírta magát.

Az Adóhatóság 2013-as, korábbiakhoz képest kibővített étlapján szerepel többek között:

– a nagykereskedelmi tevékenység,
– dísznövény, vetőmag, műtrágya kiskereskedelmi tevékenység,
– munkaerő-piaci szolgáltatás,
– biztonsági, nyomozói tevékenység,
– hús-, baromfihús-készítmény gyártási,
– műanyag csomagolóeszköz-, műanyag építőanyag gyártói,
– használt cikk bolti kiskereskedelmi,
– biztosítási ügynöki, brókeri tevékenység,
– csomagküldő, internetes kereskedelem,
– jogi, számviteli, adószakértői tevékenység,
– valamint a magánrendelőkben végzett járóbeteg-ellátás, fogorvosi tevékenység kiemelt ellenőrzése.

Fenti felsorolás nem kimerítő jellegű, ugyanis az ellenőrzési tájékoztatás tucatszám jelöl meg egyéb olyan, kockázatosnak ítélt adózói magatartásokat, gyanús körülményeket, melyek előfordulása esetén szintén magas az adóellenőrzés előfordulásának esélye.

Személyes tapasztalatom szerint az ellenőrzési tájékoztatóban megjelenő ezerirányúság leképeződik a konkrét feladatelrendelések előre precízen nem tervezhető nagyság-, és időrendben megjelenő ezerarcúságában is. Tendencia az is, hogy a NAV évről-évre túlteljesíti az előző év(ek)ben elvégzett ellenőrzéseinek darabszámát, valamint évről-évre emelkednek a megállapított adókülönbözeti összegek is. Mielőtt azonban elismerő fejbiccentés mellett nyugtáznánk a Hivatal szakmai teljesítményét, szólnunk kell a Nemzeti Adó- és Vámhivatal helyzetéről, környezetéről, valamint a Hatóság adózói környezet általi megítéléséről (hangsúlyozottan szubjektív tapasztalatok alapján).

A jogalkotási, adópolitikai környezetet tekintve elmondható, hogy az utóbbi két évben a NAV eljárási mozgástere jelentősen bővült, ugyanakkor az anyagi jogszabályok/adóteher oldaláról körvonalazva a Hivatal növekvő, illetve permanensen magas adóterhelési (különösen áfa és a foglalkoztatás közterhei) körülmények között fejti ki tevékenységét. Az Adóhatóság szempontjából egyik sem könnyű kenyér, hiszen kevesek öröme, ha eljárási muníciók mentén a revízió malmai magasabb hatásfokkal őrölnek, továbbá – és nyilvánvalóan tévesen – a közvélemény minimálisan részben neki tulajdonítja/őt teszi felelőssé a magas adóterhek kialakításáért is. Azonban a fentiektől függetlenül is a NAV közelmúltbeli és jelenlegi negatív megítélése egy arasznyit túlmutat azon a szinten, melyet a Hivatalnak alaptevékenységénél fogva – vagy akár az évszázados idegen elnyomásból levezethető hendikepre tekintettel – eleve elrendelten be kellene töltenie.

Ezen befolyásoló tényezők közepette a Hivatal ellenőrzési tevékenységéért felelős vezetőinek az ellenőrzési célhierarchia felállításakor, az ellenőrzési tevékenység kialakításakor erre (is) figyelemmel kellene meghatároznia az ellenőrzési ars poeticáját, melyhez az alábbi gondolatokat fűzném.

Szakítani kell az ellenőrzési eljárások korábbi évekhez hasonló magas szinten meghatározott darabszámos elvárásával, a hatósági jelenlétet oda kell összpontosítani, ahol a szándékos visszaélések valószínűsíthetően tetten érhetőek és a vizsgálatok tényleges speciális és generális prevenciós erővel bírnak. Megkockáztatom, hogy a Hivatal presztízse, a NAV céljaival, szerepével való társadalmi azonosulás, ezen keresztül az önadózási hajlandóság növekedne, ha 2013-ban nem folytatnának le tömeges ellenőrzéseket például a járulékfizetési felső határ eltörlését nem szándékoltan fáziskéséssel lekövető adóalanyoknál, hanem első körben a szankciókat nyilvánvalóan nem tartalmazó tájékoztató/figyelemfelhívó, stílusában is segítő szándékú levelekkel érnék el az emelt mértékű közteherfizetést. Ez nemcsak, hogy szimpatikusabb, hanem jelentősen költséghatékonyabb eljárás is egyben. A magam részéről még odáig is elmerészkednék, hogy az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzéseket is kisebb darabszámban szervezném meg, összpontosítva a távolról, szabad szemmel is jól látható összegekre elkövetett adóeltitkoló magatartásokra, türtőztetve „magam” attól, hogy már csak a darabszámos elvárások miatt is revizor páronként napi két-három kényszervállalkozót 50-100 ezer forintos mulasztási bírsággal ösztönözzem a jogkövetésre (tisztelet a kivételnek, akit illet). Igaz az összefüggés a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, illetve az azt előkészítő, kiegészítő egyéb típusú ellenőrzésekre is, hiszen a vállalhatatlanul sokfrontos offenzíva nyitása történelmileg is igazoltan vereségre van ítélve, így tehát ezen eljárások megindításában is érték a mérték.

Második tételként említeném, hogy bármennyire is vitathatónak tűnik az állítás, de az Adóhatóság teljesítménye nem áll arányban a megállapított adókülönbözeti összegek nagyságával, sőt, ismerve a jelenlegi megállapítás szerkezetet, a túlzott elvárások (és a jelenlegi elvárások nyilvánvalóan ilyenek) akár kontraproduktívak is lehetnek. Költségvetési szempontból semleges helyzetekben lehetőség szerint tartózkodni kellene a Hivatal megállapításaiban leképeződő beavatkozásoktól, mely beavatkozások költségvetési egyenlege leginkább a ráfordított munkaerő költségvetési kiadásában mérhető. Jelzem ezt akkor is, ha tisztában vagyok azzal a helyzettel, hogy a Hatóság (nemcsak az Adóhivatal) tevékenysége sokkal inkább eljárás-, mintsem eredmény centrikus. Abban az esetben tehát, ha a felülről érkező összegszerű megállapítás elvárások józanabbul lennének meghatározva, elkerülhetőek lennének azok a Hivatal számára is méltatlan helyzetek, melyek az adózási morált érezhetően rontják, illetve a magyarországi befektetési kedvet tovább mérséklik.

A folyamatosan bővülő ellenőrzési irány meghatározás, illetve az ezen alapuló erősödő és több szinten jelen lévő (központi hivatal, regionális főigazgatóság és megyei igazgatóság) ellenőrzés-szervezési tevékenység, a megugrani kívánt magasságot irreálisan megemelő elvárások és az ennek megfelelni akaró szervezet azonban az ellenőrzési attitűdjében tisztán látni nem képes adóellenőri alapsejteket fog kitermelni, rontva a költségvetés önadózásból származó bevételi kilátásait.

Dr. Verbai Tamás
A cikk szerzője
Dr. Verbai Tamás

Forduljon hozzánk bizalommal!