Tisztelt Fiktív Számla Felhasználó Urak! A tét emelkedik.

A fekete- és a szürkegazdaság fehérítésére, az adó (áfa) visszaélések csökkentésére irányuló törekvések kommunikációs szinten állandóak. Konkrét intézkedések szintjén is azok, azonban a cselekvések hatékonysága nagymértékben eltérő. A belföldi szereplők között bonyolított egyes ügyletek fordított adózás alá vonásán túl azonban a jogalkotó, valamint azzal karöltve a jogalkalmazó (APEH + VPOP ≤ NAV) átütő erővel bíró sikereket nem ért el. A fekete- és szürkegazdaság létezik, és köszöni szépen remek egészségnek örvend.

2013. január 01-től azonban az adózás rendjéről szóló tv. 31/B §-a élesedik, mely szerint az áfa alanyok 1365 sz. bevallásaikban nyilatkozatot kötelesek tenni a jogalkotó által meghatározott értékhatár (a licit még folyamatban, jelenleg 2 millió forint értékhatárt elérő bizonylatokat, ügyleteket érint várhatóan a szabályozás) feletti egyenes adózási technikájú ügyletekről  (termékértékesítések és –beszerzések, szolgáltatások nyújtása és igénybe vétele), feltüntetve a partner adószámát és az ügylet egyéb lényeges adatait.

Szakmai megnyilvánulásokban a változás jelentősége az eddigiekben méltatlanul alulértékelt, a szabályozás jelentőségére az alábbiak szerint szeretnék rávilágítani.

Az ellenőrzési eljárás gyorsasága felől közelítve kijelenthető, hogy a NAV tényállás feltárási tevékenysége jelentősen le fog rövidülni (mely szabályozói hatást az elévülésre bazírozókon kívül mindannyian tapsviharral fogadunk), ugyanis a közvetlen és közvetett számlakibocsátók, szállítók személyének beazonosítása, az ellenőrzések megkezdése időben korábban fog bekövetkezni, hiszen a bevallások, adatszolgáltatások adattartalmából az egyszerűbben felépített számlázási láncolatok a revizori asztal mellől, idézés vagy az iratanyag bekérése nélkül rekonstruálhatóak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ellenőrzések, a kereskedelmi láncolat különböző pontjain azonos, vagy közel azonos időpontokban kezdhetőek meg, elhárítva ezáltal az eddigi tipikus, tényállás feltárást akadályozó, időhúzó adózói praktikák egy jelentős részét.

Az adatszolgáltatás bevezetése azonban új és kiváló játékteret biztosít az adóhatóság kockázatkezelési „fenegyerekeinek”, ugyanis az adóvisszaélések elkövetési magatartásainak zöme modellezhető lesz. Gondoljunk egyszerűen arra a tipikusnak nevezhető esetre, amikor a korábbiakban egy számlagyárnak csúfolt entitás értékesítette a számláit (értsd jól a számláit, hiszen azok mögött valós gazdasági esemény nem volt), mondjuk az áfa összegéért (ez az összeg természetesen pl. egzisztenciák meg(le)csúszása szerint csökkenhetett). Az elkövetők az ebből a tevékenységükből befolyó összegből drága testsúly- és izomnövelőket tudtak beszerezni, hiszen a számlagyáruk, számlagyáracskájuk költségoldala visszafogott volt, ugyanis az értékesítési ügyleteik „alápapírozására” nem kellett költeniük, mivel a jelenleg is érvényes áfa bevallásból nem derül ki, hogy az abban feltüntetett beszerzések milyen kapcsolatokat fednek, avagy fednek-e egyáltalán. Beszerzési összegeket az érintettek természetesen a bevallások szintjén szerepeltettek, hiszen a fiktív számlát befogadó személyektől megszerzett áfa összegek (a bruttó összegek átutalását követően a példabeli számlagyár a nettó összegeket természetesen visszajuttatta a fiktív számlát befogadóknak) nem kerültek rendezésre a költségvetés felé, hanem azt (értékesítést terhelő felszámított adó) papíron, nem létező beszerzések adótartalmával csökkentették. Ha ellenőrzés kezdődött volna a számlagyárnál a társaságot fantomizálták, az iratanyagot „ellopatták”, illetve a kreativitás korlátai között találtak egyéb módot arra, hogy a hatóság ne tudja hézagmentesen bizonyítani a bevallásban szerepeltetett valótlan/nem létező költség adatokat.

Azonban a számlagyárak, fiktív számla kibocsátók számára az a rossz hírem van, hogy a 2013-as évtől többet kell költeniük a tevékenységük folytatására. Ez praktikusan azt jelenti, hogy valamely további fiktív szállítót „kell” bevonni a színlelt számlázásba, és az ügyleti adatszolgáltatást mindkét fél részéről teljesíteni kell. Ez többek közt újabb stróman tulajdonos, ügyvezető, könyvelő bevonását jelenti, mely körülmények nyilvánvalóan emelik a valótlan tartalmú ügyletek bekerülési értékét. Ezek a további költségek azonban csak egy áru/szolgáltatás eredet szintet (számlagyár 1. szintű szállítója) próbálnak meg igazolni, azonban adateltérés fog mutatkozni a számlagyár „alatt lévő” szállító adatszolgáltatásában, hiszen akkor ezen a ponton nem fog megjelenni a nyomtatványban az áru, vagy szolgáltatás számlagyárat megelőző 2. szintű eredete. Másképpen fogalmazva: mivel a fiktív ügyleteknek termékértékesítések esetén nyilvánvalóan nincs gyártói eredete, szolgáltatások színlelt nyújtása esetén pedig értelemszerűen hiányzik a szolgáltatás előállító, a magas hozzáadott értéket adó személye, ezért determinált, hogy az ügylet első lépcsője az adatszolgáltatás szempontjából problémás, hiányos lesz, ami alapszintű kockázatkezelési logikával is kiszűrhető. Ebből következően a jövő évtől a magára, munkájára valamit is adó fiktív számlákat kínálóknak sokkal több energiát kell felhasználniuk a tevékenységük folytatása során, míg a befogadóknak érezhetően nő kockázata az adóhatósági fókuszba kerülést illetően.

Terjedelmi korlátok miatt jelen bejegyzésben képtelenség kitérni a 2013. január 01-től bevezetendő adatszolgáltatás minden aspektusára, azonban még egyet érdemes megemlíteni. Ha 2012-ben egy számlagyár győri vevőjét vizsgálat alá vonták, ahol megállapításra került az ügylet fiktív jellege, ugyanazon számlagyár nyíregyházi ügyfele, számla szerint vevője részére még csak „első fokú riasztást adtak ki”, tekintettel arra, hogy a NAV-nak nem létezett olyan kockázatkezelési, kiválasztási rendszere, mely a már egy relációban bizonyított fiktív számlázás tényét azonnal ki tudta volna vetíteni a számlagyár összes partnere irányába. Természetesen pénzintézeti adatokat felhasználva el lehetett bandukolni a számlagyár részére utalásokat teljesítők felé, de homály fedte a készpénzes partnereket, valamint a számlagyárral kapcsolatban állók személyének azonosításához vezető információk a NAV belső adataiból nem voltak kinyerhetőek. 2013-től ez az adathalászati hiányosság megszűnik, azaz a fiktív számlákat befogadóknak megugrik a kockázata a valótlan tartalmú bizonylatok befogadása esetén.

Tisztelt Fiktív Számlát Felhasználó Urak! Az adóhatóságnál ellenőrzési, kiválasztási szakterületen eltöltött 14 év tapasztalattal azt a szerény javaslatot tudom tenni, hogy 20-ra már ne kérjenek lapot. A fiktív számlák befogadását kiváltó legális konstrukciók kidolgozása végett keressék könyvelőjüket, adótanácsadójukat.

Dr. Verbai Tamás
A cikk szerzője
Dr. Verbai Tamás

Forduljon hozzánk bizalommal!